Fényév kinyitotta a szemét. Egy havas utcán találták magukat, egy mozgalmas városka kellős közepén. Egy kisebb völgyben lehettek, amit hatalmas hegyek öleltek körül. A meredek hegyek lejtőjébe pedig tágas, világos házak voltak vájva. Gyönyörűek és igényesek, akárcsak a völgyben. A városkában folyt az élet. Föl-le járkáltak a különböző korú naománok, de volt olyan is, aki csak állt és beszélgetett. A hegy lejtőit úgy használták, mint az egyszerű utakat. Föl-le járkáltak a meredek sziklákon. Még virágárus is volt, aki gyönyörűen megfagyott, kék jégvirágokat adott el, szép számmal.
- Elképesztő ez a hely. – nézett körbe álmélkodva Lágó.
- Igen. – helyeselt Mira. – Most már értem, miért tartott a hírvivőinknek hónapokig az út, amikor ide jöttek. Volt, aki fél évig is távol volt, és volt, aki haza sem tért.
- Nem gyorsíthatnánk fel az eseményeket? – kérdezte Tűzmadár türelmetlenül. – Mindjárt megfagyok.
- De, igazad van. – bólintott Fényév.
- Megyek és megkérdezem, hogy hol a király. – vállalkozott a tűzló, majd elrohant.
- Ne! Várj Tűzmadár! – Fényév hiába kiabált barátja után, ő már a virágárusnál járt.
- Miért várjon? – kérdezte Kirá.
- Mert a naománoknál köztársaság van.
- Köztársaság?
- Igen. Ők fejlettebbek, mint bármelyik nép ezen a világon. A tanács öt tagja, az öt bölcs irányít, de legtöbbször a nép akarata a döntő.
- Ez jó rendszernek tűnik.
- Az is. Persze vannak hibái, de működik.
- Azt hiszem értem már, hogy Tűzmadár miért fogja most leégetni magát. – sóhajtott nagyot Kirá.
Tűzmadár lelkesen végigbaktatott a mozgalmas utca túloldalára. Kikerült jó pár naománt és elhaladt a hegyoldalba vájt házak mellett. A nap halvány fénye fáradhatatlanul táncolt a vastag jégrétegen, ami a házak oldalát burkolta be. Az utca szélén egy nagyon öreg naomán ücsörgött, körülötte pedig szebbnél szebb jégvirágok hevertek.
- Jó napot! – szólította meg Tűzmadár a virágárust.
- Ánnán morá. – köszönt az öreg.
- Hogy mondta?
- Gondolhattam volna. – szólalt meg a közös nyelven az öreg naomán. Ez a közös nyelv a bolygó szinte összes népét érintette.
A sztonosz-ok és meeri-k is használtak régen egy közös nyelvet, de az félig naomán volt, és már régen kihalt. Már Mira és Lágó korában sem használták, csak a csikók megnevezésénél volt elterjedt.
- A tűzlovak sosem beszéltek naománul. – mérgelődött tovább az öreg virágárus. – Mondjad, melyiket szeretnéd fiam?
- Hogy mondja?
- Hát már a közös nyelvet sem érted?
- Mi melyiket?
- Jégvirágot. Azért jöttél, nem?
- Ja, én nem virágot szeretnék vásárolni, hanem megkérdezni, hogy merre lakik a király?
Ezen az öreg jégvirágárus jóízűen kacagott.
- Király? – nevetett. – Milyen királyról beszélsz te nekem itt össze-vissza?
- Nincs király? – lepődött meg Tűzmadár.
- Nincsen. – mosolygott az öreg. – Nálunk mindig is köztársaság volt. De ha beszélni akarsz a vezetőkkel, akkor menj a tanácshoz. Ők majd választ adnak a kérdéseidre.
- Mégis merre vannak?
- Látod azt a hatalmas hegyet ott veled szemben? A hegyen fölfelé, félúton, van egy barlangba vájt palota. Ott keresd az öt bölcset. Csak végig kell menned az utcán, és légi fogattal fölmenned a hegy közepéig. Onnan már látni fogod a hatalmas, barlangba épített tanácskozó palotát. Szabad járása van mindenkinek. Csak az idegenekkel óvatosak. Igaz, hogy az egyik volt bölcs hozott ide titeket, mégsem bízhatunk meg mindenkiben, aki erre téved. Különösen a mai időkben nem. Ugye megérted fiam?
- Hát persze. – bólintott illedelmesen a tűzló. – Köszönöm öreg.
Tűzmadár odarohant a többiekhez.
- Gyertek utánam! –mondta lelkesen. – Tudom, merre kell mennünk!
- Nagy voltál Tűzmadár. – jegyezte meg hóbortosan Lágó.
- Igen. – bólintott Mira mosolyogva. – Sosem gondoltam volna, hogy kihúzod belőle a választ.
- Nem kellett megerőltetnie magát. – vágta rá Kirá. – Az öreg naomán nagyon segítőkész volt.
- Aki potyautas, az ne szóljon bele! – csitította le a fekete egyszarvút a tűzló.
- Vezess minket Tűzmadár. – szólt közbe Fényév.
Elindultak az utcán a hegy felé.
- Hát tényleg él. – jegyezte meg halkan magában az öreg jégvirágárus, miközben a távolodó Fényévet nézte. – Pégazosz végre visszatért. Hála az égnek. Most már rendben lesz minden.
|