Zita vagyok, háromkutyás, egymacskás, 28 éves, néhai grafikus, mostanában inkább háziasszony, irodai dolgozó, önjelölt blogíró és nagyon régóta regényíró.
Már több, mint tíz éve foglalkozom regényírással. Ez amolyan hobbi, hiszen fantasztikus dolog leírni, aztán elolvasni majd újra átírni, hozzátenni, kifaragni a semmiből egy élő, lélegző történetet. Szeretem megírni a szereplők életét, szeretem kitalálni a jellemüket. Az írás mindig is adott valami pluszt, általa kiszakadhatsz a mindennapokból vagy éppen azokból meríthetsz ihletet. Mindig is földhözragadt voltam, és bármennyire is kitaláltak a szereplők, lehetnek állatok, mitológiai szereplők vagy épp emberek, szeretem őket hétköznapi tulajdonságokkal felruházni, akiknek ugyan úgy fejlődik a jelleme, mint bárki másnak. Mindig is szerettem a realitást. A realista rajzokat, grafikákat, festményeket, történeteket. Teljesen mindegy, milyen köntösbe öltözteti fel az alkotója az adott művet, számomra mindaddig élvezhető a sztori, amíg azonosulni tudok a cselekménnyel, a szereplőkkel. Lehet az Batmen, egy szárnyas ló vagy Rómeó és Júlia. Amíg a szereplők emberi tulajdonságokkal bírnak - jókkal, rosszakkal egyaránt - addig megfogja és megtartja a képzeletemet a történet. Addig bele tudom képzelni magamat a helyzetükbe.
Sokáig foglalkoztatott még az animáció, rajzfilmkészítés, tervezés. Egy ideig tanultam is egyetemen. Ez a történet is vázlatnak indult, amiből később rajzfilmet vagy képregényt szerettem volna készíttetni. Végül elvetettem az ötletet és regénnyé nőtte ki magát.
Nem is olyan rég elhatároztam, hogy kiadatom a könyveimet. A legelső történettel kezdeném a sort, hiszen mégiscsak az a rangidős. Persze azóta írtam még jó pár regényt, de a legelső önálló történetem egy igazán különleges helyet foglal el a szívemben. Miután ez megvan, sorra szeretném kiadatni a többit is, hiszen ez egy sorozat.
Ezen az oldalon pedig rengeteg infót találsz és ingyenesen bele is olvashatsz.
Mi ihletett?
Meglepő lehet, de nem vagyok nagy fantasy rajongó. A Gyűrűk Urán és a Harry Potteren kívül talán nem is olvastam más fantasy jellegű művet. Mégis, számomra elképzelhetetlen volt, hogy a fejemben lévő mondanivalót hétköznapi személyeken keresztül mutassam be. Szerettem volna más ruhába felöltöztetni és nem egyszerű emberek képére írni a történetet. Elsősorban az volt ezzel a célom, hogy mindenki számára egyértelművé váljon: bárki képes hibázni, legyen az bármilyen nemzetiségű, rangú vagy fajtájú. Ehhez viszont egy kitalált világra volt szükségem, kitalált szereplőkkel. Szerettem volna háttérbe szorítani az embert, és más kitalált fajokon/karaktereken keresztül bemutatni az emberi érzéseket, felvértezni őket azokkal a tulajdonságokkal, amik mindenkire igazak lehetnek.
A téma valós: a múlt, a múlton való továbblépés, a hibáinkkal való szembenézés és azoknak a felvállalása és rendbehozása. Már ha egyáltalán rendbe lehet hozni.

|