Fényév agyán átfutott az egyik legrosszabb emlék, ami talán jobb is lett volna, ha örökre elveszik. A Rémálmok Mocsara fölött egy szikla magasodott. Pégazosz messze állt, távol a sziklától, mégis tisztán látta, hogy mi történik. Felfegyverzett őrök tucatja fogta körbe őt. A távoli szikla tetején megpillantott egy ismerős alakot. Morigán állt ott. Egykor gyönyörű aranypáncélja most kopott és töredezett volt. Egy rémes csata nyomait viselte. Láncokra verve állt a Rémálmok Mocsara fölé magasodó sziklán. Odalent a mélyben nem volt más, csak a sötétség és a halál. Az akkori király elárulta Morigánt és a kilenc vadlovat. Elfogták őket és a múltbéli tetteikért a Rémálmok Mocsarába záratták. A szikláról lökték le őket a mélybe.
Fényév arcán könnycsepp csordult végig, mikor visszaemlékezett erre a rémes emlékre.
Pégazosz üvöltése tisztán csengett a fülében. Próbálta megakadályozni barátja halálát, de nem engedték. Fényév tisztán hallotta a lándzsák csörrenését, ahogyan összezártak Pégazosz előtt, ahogyan az őrök kíméletlenül ragadták meg és tartották egy helyben Pégazoszt. Hiába küzdött, hiába próbált kitörni a tucatnyi katona szorításából, azok újra és újra visszarántották. Végül mikor felpillantott, Morigán lemondó tekintetét látta maga előtt. Az utolsó pillantás, amit barátjára vethetett. Morigán tekintetében végtelen nyugalom és hála tükröződött. Pégazosz jól tudta, hogy barátja búcsúzkodik.
Látta maga előtt, ahogyan féltett barátját kíméletlenül lökik le a szirt széléről. Ahogyan teste a Rémálmok Mocsarának fekete iszapjába csapódik. Ahogyan a szurok felkúszik a vadló oldalán és lerántja a mélybe. Nem tehetett semmit. Pégazosz tehetetlenül nézte végig Morigán kivégzését.
- Pégazosz, jól vagy? - kérdezte Hóvihar, mikor látta a Fényév arcán végigcsorduló könnycseppet.
A szárnyas ló szomorúan sütötte le szemeit.
- Morigán. - suttogta. - Kivégezték, igaz?
Hóvihar nagyot nyelt. Ez egy olyan emléke volt Pégazosznak, amit nagyon óvatosan kellett kezelni, hiszen annak idején kis híján beleőrült ebbe a tragédiába.
- Igen. - válaszolt végül Hóvihar.
- Emlékszem. - rebegte Fényév. - Emlékszem a kivégzésre.
- Pégazosz, ezt... - Hóvihar nem találta a szavakat. A lehető legrosszabb emlék jutott most Fényév eszébe. Egy olyan emlék, ami Pégazosz lelkét egyszer már darabokra tépte.
Fényév fejében most már kezdett összeállni a kép. Mikor nem is olyan régen találkozott a vadlovakkal, azok nem bántották őt. Morigán még így, ebben az állapotában is emlékezett a barátságukra. Kyantaro meggyalázta az emléküket. Meggyalázta a barátságukat. Élőholtakká tette őket. Céltalanul, üres vázként álltak a démon szolgálatában. Annak a démonnak a szolgálatába, aki ellen Pégazosz annyit harcolt. Forrt benne a düh, mikor arra gondolt, hogy Kyantaro a legjobb barátját merte felhasználni ellene. A démon ezzel túl messzire ment.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
